vA legújabb tudományos kutatások szerint a test agyon kívüli sejtjei is rendelkeznek egyfajta „memóriával”.

Tanulmányok igazolják, hogy a vese-, izom- és immunsejtek képesek molekuláris és epigenetikus szinten „emlékezni” korábbi ingerekre, ezzel tartósan megváltoztatva működésüket. Egy magyar édesapa, Pinezits Csaba már évekkel ezelőtt ugyanerre a következtetésre jutott. Azért, hogy a lányán segítsen, kifejlesztette a „Lélektisztító” nevű traumaoldó módszert. Az elmélete szerint a traumák nem elsősorban pszichés sokkok, hanem a testben tárolt élettani események.

Sokáig magától értetődőnek vettük, hogy az emlékezés az agy dolga. Az elmúlt évek kutatásai azonban árnyaltabb képet rajzoltak: úgy tűnik, bizonyos értelemben az egész test „tanul” és „emlékszik”. Nem úgy, mint amikor felidézünk egy gyerekkori nyarat, hanem molekuláris, sejtszintű mintázatok formájában. 2024-ben a New York University kutatói például azt találták, hogy agyon kívüli, úgynevezett nem neuronális sejtek is képesek hasonló tanulási mintázatokra, mint az idegsejtek.

2025-ös kutatásokból kiderül, hogy a vesén túl más szövetek is hosszabb távú „emléket” hordoznak. Ilyen a vázizomzat úgynevezett epigenetikus izommemóriája, amely segít a sport kihagyása utáni gyorsabb visszaépülésben, vagy az immunrendszer „trained immunity” jelensége, ahol egy korábbi fertőzés tartósan áthangolja a csontvelő őssejtjeit, „harciasabb” immunsejteket termelve.

A trauma mint élettani esemény

A sejtes memória felfedezése sokak fantáziáját megmozgatta, hiszen ez új megvilágításba helyezi azt is, ahogyan a traumákról gondolkodunk. Valószínűleg új utak nyílhatnak a gyógyításban, és új módszerek is születhetnek. Az egyik ilyen Pinezits Csaba energetikai szakember Lélektisztító nevű traumaoldó módszere.

„A pszichológusok azt állítják, hogy a traumák lelki dolgok. Az orvosok azt mondják, hogy mindez az agyban van elmentve. Mi pedig évek óta azt állítjuk, hogy a testben vannak elmentve a traumák” – fogalmazza meg szemléletét.

A Lélektisztító értelmezésében a trauma nem elsősorban pszichés sokk, hanem élettani esemény, amely „kötött működést” hoz létre a szervezetben. A módszer elmélete szerint a traumák nem mindig csak katasztrófák lehetnek. A test számára trauma gyakorlatilag minden olyan helyzet, ahol az érzelmi intenzitás „átüt egy határt”: egy gyereknél egy játék összetörése is lehet veszteségélmény, de idesorol egy fogászati beavatkozást, műtétet, sőt egy oltást is.

„Eljutottunk oda, hogy kísérletekkel igazolták: az emberi testsejtek képesek emlékezni. Mi évek óta állítjuk azt, hogy a test konkrétan elmenti ezeket a traumatikus eseményeket. Mára pedig egyre többször képesek vagyunk megtalálni és feloldani egy adott problémát okozó traumát, aminek következtében a testben visszaáll az egyensúly” – mondja Pinezits Csaba.

A felmenők megélt sokkjai „beéghetnek” az utódok testébe

A Lélektisztító egy ötlépéses energetikai kezelés, aminek a célja, hogy a testben tárolt traumákat felkutassa és feloldja. A terapeuta a kliens testének energiaáramlására figyel. „Az első lépésben megnézzük, vannak-e külső okai a problémának, a másodikban ezeket a traumákat keressük meg és oldjuk fel. Aztán van egy csakra- és mezőtisztítás, végül egy utókezelés. Használunk mágnest is, és vannak közös alapjaink a kineziológiával” – magyarázza Pinezits Csaba.

A koncepció erősen épít az epigenetika transzgenerációs traumákról szóló eredményeire is. Pinezits Csaba szerint a felmenők megélt traumái megtalálhatók az utódok testében. A családállítás elméletét említve úgy számol, egy ember több mint kétszáz felmenője traumáinak lenyomatát hordozhatja. A szakember és csapata hangsúlyozza: a Lélektisztító nem minősül egészségügyi szolgáltatásnak, nem diagnosztizál és nem gyógyít betegséget. A megfelelő traumák feloldásával a test energiaáramlása helyreáll, és az öngyógyító mechanizmusok rendkívül látványos eredményeket produkálhatnak. Azonban a problémát okozó traumák számától függően több kezelésre is szükség lehet. A Lélektisztító szolgáltatásukat fizikai és lelki közérzetjavító, energetikai kezelésként kínálják.

Úgy kezdődött, hogy a saját lányát akarta visszakapni

Pinezits Csaba különösen erős személyes történetként mesél lánya, Mirella esetéről. Az ő esetében egy védőoltás után jelentkezett a központi idegrendszer akadályozottsága miatti teljes katatónia. Elvesztette a beszédkészségét, és nem ismert meg senkit, még a szüleit sem.

„Elvesztettük a lányunkat, és én vissza akartam őt kapni. Később a gyógyszerek hatására hihetetlenül agresszív lett. Ma viszont ott tartunk, hogy nem kap pszichiátriai gyógyszereket, jól van, és elképesztő fejlődés indult meg. Nekem a legnagyobb eredmény az, amikor reggel odabújik mellém, és azt mondja: apa, szeretlek.”

Csaba módszerének hatásosságára ma elsősorban személyes történetek szolgálnak, reprezentatív klinikai vizsgálat nem áll rendelkezésre. Előfordult, hogy egy arcbénulásos esetről azt mondja, a páciens hónapokig tartó orvosi kezelés után kapott egy traumaoldást, és „másnapra teljes egészében helyreállt” az arca. Más példák mentális nehézségekhez kötődnek: „Volt egy lány, depressziós és önbántalmazó, két éve hordták szakemberekhez. Elhozták hozzám, és egy kezeléssel megoldottuk a problémát.”

A sejtes memória friss felfedezései új nyelvet adnak ahhoz, hogy a test és a lélek kapcsolatáról gondolkodjunk. Egyre világosabb, hogy a szervezetünk nem „felejt” olyan könnyen: a múlt terhei epigenetikus lenyomatok formájában is jelen maradhatnak. Hogy ezek pontosan hogyan kapcsolódnak a pszichés traumákhoz, az ma a kutatás egyik izgalmas, nyitott kérdése.

Pinezits Csaba saját küldetését így foglalja össze: „Ezt az egészet azért csinálom, mert hiszem, hogy amit mi menet közben kialakítottunk, elképesztően sok embernek tud segítséget adni. Vannak, akik hihetetlenül reménytelen helyzetben élnek. Autizmus, ADHD, szorongás, depresszió – a tapasztalataink szerint sok esetben meg tudjuk találni azokat a traumákat, amelyek hozzájárulnak ezekhez, és fel is tudjuk számolni azokat. A célom az, hogy minél több ember megtanulja ezt a technológiát, és visszakapja az életét. Így egy kicsit jobb legyen a világ.”