Miközben a békét hirdeti, az orosz–ukrán háború kitörése óta az Orbán-kormány hatalmas összeget utalt a Kremlnek a kőolajért és a földgázért. Ennek a pénznek a jelentős részét a Putyin-rezsim a konfliktus folytatására fordíthatja.

Putyin Ukrajna elleni hadműveletének kezdete, azaz 2022 február vége és ez év augusztusa között Magyarország valamivel több mint 9 ezermilliárd forintot fizetett az orosz olajért és gázért – számítottuk ki az Eurostat nemrég frissített adatsora alapján. Ez az időarányos bruttó hazai összterméknek (GDP) szabad szemmel is látható 3-4 százaléka.

Magyarország egyre hevesebb nemzetközi vitákat kiváltó orosz energiabehozatala kapcsán a kormány és holdudvara előszeretettel emlékeztet arra, hogy több nyugat-európai állam „még emelte is” orosz cseppfolyósítottföldgáz- (LNG)-behozatalát. Azt azonban rendszerint „elfelejtik”, hogy az illető EU-tagországok egy részének vezetékes ellátását 2022 nyarán épp Oroszország szakította meg, ezért kényszerültek a nyersanyagot a hajókon szállított LNG világszintű piacáról – akár Oroszországból – beszerezni. Másrészt ez, a nemzeti konzultációk sugalmazásai ellenében, azt bizonyítja, hogy az Európai Bizottság mégsem átgondolatlanul vet ki beszerzési tilalmakat az orosz energiahordozókra: az olajjal szemben ugyanis a piaci árak kordában tartásáért orosz gázt egyelőre igényel a Nyugat.

A fő cél ugyanakkor itt is az, hogy a háború pénzelését lehetővé tévő nyersanyagot az egyéb LNG-előállítók – így például az Egyesült Államok, Katar vagy épp Észak-Afrika – képességeinek bővülésével fokozatosan kiszorítsák a kontinensről.

A kormány és holdudvara körében tartják magukat az orosz kőolaj és földgáz „rejtett”, „átcsomagolt” nyugati vásárlásairól szóló sejtetések is, pedig az ellen, ami ebből, főleg olajügyben, megalapozott, az Európai Bizottság is küzd. Ráadásul szakértők szerint az orosz energiaprofitot éppen az átcsomagolás-feldolgozás is apasztja. Mindezek ugyanakkor nem akadályozzák a Fidesz-propagandát az összeesküvés-elméletek gyártásában és hangoztatásában.

A kormányközeli sajtó az elmúlt hetek során azt is előszeretettel idézte a Greenpeace-től, miszerint Franciaország, Belgium, Spanyolország és Hollandia együttesen több pénzért vett orosz LNG-t, mint amennyivel katonailag támogatta Ukrajnát. A környezetvédő szervezet a németeket is azzal találta meg, hogy a franciáktól több százezer lőszerre és több harckocsira elegendő orosz földgázt vesz. Az üzenet világos: ezek az Ukrajnát támogató államok az orosz energia egyidejű vásárlóiként vizet prédikálnak és bort isznak. Ennek a gondolatmenetnek az elsajátításával a Fidesz-holdudvar viszont azt is elismeri, hogy az orosz energiavásárlás áttételesen valóban pénzeli az Ukrajna elleni agressziót.

Ezekből a számításokból Magyarország eddig valahogy mégis kimaradt. Pedig EU-szerte Budapest egyedüliként nyílt sisakkal küzd az orosz energiabeszerzések megtartásáért, Pozsonnyal együtt immár oroszolaj-vásárlásokra is egyedül jogosult, Ukrajna bárminemű uniós támogatását pedig akadályozza.

Márpedig ha a nyugati államok az orosz energiavásárlásokkal a háború foly­tatását teszik lehetővé, akkor ez Magyarország esetén sem lehet másként. Így persze már az is alapvető erkölcsi kérdésként merül fel, hogy mindkét harcoló fél anyagi támogatásánál követendőbb-e a kizárólag, nyíltan az agresszort pénzelő Budapest és Pozsony hozzáállása.

De először az ilyen típusú számítgatásokat is a kormánypropaganda dobta be. Szijjártó Péter az ENSZ szeptember végi New York-i közgyűlésén vetette fel, hogy Magyarország az orosz kőolajkivitelnek „csupán” 2,2 százalékát képviseli, aminek jelentéktelenségét valamiféle rá jellemző cinizmussal érzékeltette. Orbán Viktor közelmúltbeli köztévés interjújában energiabehozatalunkkal kapcsolatban szintén 2 százalékos arányt említett. De tanácsadóik ezt a számot is sokallhatták: a külgazdasági és külügyminiszter újabban már inkább azt emlegeti, hogy a magyar irányú energiakivitel az orosz GDP mindössze 0,2 százaléka.

A manipulációs újítás kapcsán hangsúlyozandó: a Kreml nyilván nem a teljes orosz GDP-t fordítja a háborúra, de ez még az energetikai bevételekről sem jelenthető ki. Ezzel együtt az EU és az USA együttes politikai erőfeszítéseinek az a határozott célja, hogy a háború anyagi forrásainak elfojtása végett Moszkvát mindennemű bevételétől megfosszák.

A Eurostat részletes adatai szerint egyébként Magyarország 2022 márciusa óta földgázt 6 ezer milliárd, kőolajat 3,1 ezer milliárd forintért vett Oroszországból. Ez 15 és 8 milliárd, vagyis összesen 23 milliárd euró. A szerteágazó szakmai becslések az eddigi orosz háborús kiadásokat 100-300 milliárd euróra teszik. Ha tehát az energiahordozóiért Magyarországtól kapott bevételeit Oroszország teljes egészében a háborúra fordította, úgy nagyságrendi, de józan becslésünk szerint az Orbán-kormány Vlagyimir Putyin eddigi „különleges katonai műveletének” mintegy tizedét állhatta. Az a „képlet”, miszerint akár a teljes orosz energiaügyi bevétel is a háborút támogathatja, a magyar kormány és hold­udvara említett gondolatmenetét követi. Így vagy úgy, az nagy biztonsággal mégis kijelenthető, hogy az említett 9 ezer milliárd forint kőolaj- és földgázvásárlás-vásárlásunk egy része hozzájárult a hírek szerint eddig több mint 50 ezer ukrán katona és 13 ezer civil életét követelő háború pénzeléséhez.

Azt a megközelítést, hogy az orosz energiavásárlásokkal, illetve Ukrajna támogatásának megtagadásával és akadályozásával Magyarország gyakorlatilag az agresszort segítő háborús fél, a folyamatos békevágyát hangoztató Orbán-­kormány határozottan elveti. Ehelyett, budapesti helyszínnel, leginkább egy Ukrajna és Brüsszel feje feletti Trump–Putyin-megállapodást szorgalmaz­nak, ami a jelek szerint azért nehezen körvonalazódik.