Évek óta lakóautóval járja a nagyvilágot Oszvald Marika és régi jó barátja Ottó. Afrika, Európa, mind-mind szerepeltek már az úticélok között.

A párost a kalandok éltetik, számtalanszor rájuk sötétedett már útközben, többször a helyi emberek jóindulata segítette ki őket szorult helyzetükből.

„Oda megyünk, ahová sodor az élet, Európa, Afrika… Mentünk olyan helyeken is, ahol út sincs meg semmi, csak egy nagy préri. De mégis mindig odaértünk, ahová indultunk. Jártunk jégbarlangban, aludtunk a termeszek között is, semmi nem állít meg minke. Olyan sok felfedezésre váró, csodálatos hely van a földön, de Magyarországon is annyi szépség van. A közvetlen környezetemben is, a Gödöllői-dombság, erdők, völgyek. Persze a legjobb a kertem, de néha kikívánkozik onnan az ember. A változatosság gyönyörködtet. Ottóval, ha időnk engedi csak bepattanunk a lakóautóba és nekilódulunk. Ha lehet olyan helyet keresünk, ami titkos. Bárhol járunk mindig történik velünk valami meglepetés, amit én imádok. Volt olyan, hogy jártam-keltem a kis piknik asztalunknál, amikor egyszer csak megjelent egy szarvas. Afrikában teve állt az út közepén, Ausztráliában hinni se akartam a szememnek, amikor kiugrált elénk egy kenguru, először azt hittem, nyuszi vagy szarvas” – emlékezett vissza nevetve a színésznő.

Ottó évek óta szoros barátságot ápol Marikával és családjával. A férfi jó szívvel idézi fel közös kalandjaikat, amik lakókocsizás közben érték őket.

„Amikor Afrikába készültünk, úgy volt, hogy délután indulunk, hogy elérjük a genovai kompot, amire már megvolt a jegyünk. De nem tudtunk elindulni időben, mert Marikát behívták a színházba. Végül még a tapsot se várta meg, este fél 10-kor bepattant mellém. Egész éjjel megállás nélkül mentünk egy ócska autóval, mert mindenki azt mondta, hogy Afrikába nem szabad jó kocsival menni, mert ott úgyis tönkremegy. Mi már Szlovéniában lerobbantunk, ahol még a eső is esett, mégis pont odaértünk Genovába. Felszálltunk a kompra, amivel három napig mentünk. Amikor Marokkóba értünk, megint lerobbantunk. Nagyon éhesek voltunk, úgyhogy megkérdeztük az utcán egy embert, hogy tud-e jó helyet, ahol ehetnénk. Bevezetett minket egy sikátorba, felkiabált az utcáról a feleségének, nem értettük mit mondott. Végül megvendégeltek minket egy isteni vacsorával az utcán, oda hozta le az asztalt meg a széket!” – Idézte fel Ottó az emléket.

„Egyszer az éjszaka az úton ért minket, Rabat óvárosában. Bezörgettünk egy házba, egy hálóinges nő nyitott ajtót. Végül megszántak minket és a családnál aludtunk. Úgy viselkedtek velünk, minthogyha száz éve ismertek volna minket” – tette hozzá Marika.

A párosnak mindegy merre járnak, legyen szó tóról vagy erdőről. Bárhol letáboroznak, megterítenek és piknikeznek egy jót. Asztalok, dobozok kerülnek elő a kocsiból, és a pakolásból természetesen Marika is kiveszi a részét. A szubrett 70 felett is fáradhatatlan, de nem volt ez mindig így.

„Mindig is komoly terhelésnek voltam kitéve. A szervezetem egy ideje azt mondta, hogy ácsi, az utolsó időszakban már sok baleset ért, tipikus a koromhoz hozzátartozó sérülések és színpadi bajok. Meg hát már a szalagok és az izomzat nem úgy funkcionál, mint régen. Emiatt is kezdtem el egy ízületregeneráló gyógynövénykúrát, ami szerencsére elmulasztotta a bajaimat. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van a napi adagomban, amit az egyiptomi és kínai receptúrákban már időszámításunk előtt is használtak. A fűzfakérget a gyulladások visszaszorítására, az indiai tömjénfát az ízületek és csontok védelmében a violát a reuma ellen. Így azt hiszem, hogy elég jól szinten tudom tartani magam és a fájdalmaim is megszűntek. Nem esik nehezemre, hogy részt vegyek a kalandokban, mozgékony vagyok és mindig tettre kész” – magyarázta Oszvald Marika.