A kárpátaljai kémbotránnyal kapcsolatosan osztotta meg gondolatait Rácz András biztonságpolitikus, aki számára a legrémisztőbb eleme az volt az egészben, hogy a magyar hírszerzés a kárpátaljai ukrán légvédelemről is próbált információkat gyűjteni.

„A kémbotrány számomra messze legijesztőbb eleme inkább az, hogy a magyar katonai hírszerzés a kárpátaljai ukrán légvédelemről is próbált információt gyűjteni. A nyilvánosságra hozott anyag szerint a magyar hírszerző konkrétan utasította is az ügynököt, hogy próbáljon meg lefotózni egy Kárpátalján telepített, Sz-300-as légvédelmi rakétát. Adja magát a kérdés, hogy Magyarországnak vajon mire kellene információ a Kárpátalját védő ukrán légvédelemről? Miért, kinek kellene annyira pontosan tudni, hogy hol milyen típusú légvédelem van, hogy még egy ügynököt is veszélybe sodornak miatta? A magyar légierő nyilván nem tervezi bombázni Kárpátalját. Kinek kellhetett akkor vajon az információ a kárpátaljai ukrán légvédelemről…?

És erre sajnos egyetlen logikus magyarázat van csak: Oroszországnak.

Az orosz légierő ugyanis többször is próbálta már úgy támadni a lvivi körzetet, hogy a robotrepülőgépek és drónok délről, Kárpátalja légterén keresztül közelítették volna meg a lvivi célokat. Pont ilyen támadás történt 2024 novemberében is, amikor a kárpátaljai ukrán légvédelem legalább két orosz repülőeszközt lelőtt és a roncsok a megyében csapódtak be. Ráadásul a Kárpátok hegylánca miatt az orosz elektronikai felderítés nem „lát be” úgy Kárpátaljára, mint az ország keletibb megyéibe – ergo, nem tudják pontosan azt sem, hogy hol milyen légvédelem van. Szóval éppenséggel lehet fogadókészség az erről szóló információkra Moszkvában” – vezette le a szakértő.

Ugyanilyen aggasztónak találta Rácz András, hogy a kárpátaljai katonai erők elhelyezkedéséről, feltöltöttségéről, illetve a megyében található katonai és polgári infrastruktúráról próbált gyűjteni a magyar kémhálózat.

„Mihez kellenek, kinek kellenek ezek az információk…? Megint csak nem adódik más magyarázat, mint az oroszok. Ha pedig a magyar katonai felderítés tényleg Oroszország számára gyűjt információkat a kárpátaljai légvédelemről, katonai és polgári infrastruktúráról stb., tehát adott esetben célpontokat ad az oroszoknak, azzal konkrétan a kárpátaljai magyarságot is veszélybe sodorhatja – nem beszélve arról, hogy ez NATO-n belül is súlyos ügy” – írta Rácz András.

A szakértő további eszkalatív lépésnek tartja, hogy Budapest a botrányra hivatkozva a kisebbségi jogok területén is lassítja az együttműködést. „Magyar Levente külügyi államtitkár arról a bizonyos, tizenegy pontos magyar követeléslistáról május 11-én, vasárnap mondta le a május 12-re, Ungvárra tervezett egyeztetést Olha Sztefanyisina ukrán miniszterelnök-helyettessel – figyelemreméltóan udvariatlan módon annyira csak az utolsó pillanatban, hogy Sztefanyisina már addigra Ungvárra ért, ami Kijevtől majdnem egy teljes napnyi távolság” – mutatott rá a magyar külügy modortalanságára Rácz András, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy Ukrajna láthatóan arra törekszik, hogy korlátozza a botrány hatását és a kisebbségi kérdésben folytassa a tárgyalásokat, Budapest viszont tudatosan összeköti a kettőt, annak ellenére, hogy a kárpátaljai magyaroknak éppen az lenne az érdekük, hogy a kisebbségi jogokban lehessen előrelépés.

A szakértő szerint ez az eset – George Simion magyarellenes román elnökjelölt támogatásával együtt – azt mutatja, hogy a magyar kormány számára valójában a határon túli magyarok feláldozható eszközök a belpolitikai célok oltárán.