A Cambridge-i Egyetem kutatócsoportja a K2-18b nevű bolygó légkörét tanulmányozva olyan molekulák jeleit észlelte, amelyeket a Földön kizárólag egyszerű élőlények termelnek.

Ez már a második – és eddig a legígéretesebb alkalom –, hogy a NASA James Webb űrteleszkópja élet nyomaira utaló vegyületeket észlelt a bolygó légkörében. Azt a kutatócsoport és független csillagászok is hangsúlyozzák, hogy több adatra van szükség az eredmények megerősítéséhez.

A kutatás vezetője, Nikku Madhusudhan professzor a Cambridge-i Egyetem Csillagászati Intézetében elmondta: reméli, hogy hamarosan döntő bizonyítékot is szerezhetnek. Most a cambridge-i kutatók a légkörben legalább az egyik — vagy akár mindkét — olyan molekula kémiai lenyomatát megtalálták, amelyek az élethez köthetők: ezek a dimetil-szulfid (DMS) és dimetil-diszulfid (DMDS). A Földön ezeket a gázokat tengeri fitoplanktonok és baktériumok állítják elő. Madhusudhan professzor elmondta, meglepte, milyen nagy mennyiségű gázt észleltek egyetlen megfigyelési ablak alatt. „Az általunk becsült mennyiség a Földön találhatóhoz képest ezerszeres lehet” – mondta – „tehát ha valóban élethez köthető ez a gáz, akkor ezen a bolygón bőven van élet”. Madhusudhan professzor még tovább ment:„Ha megerősítjük, hogy van élet a K2-18b-n, az gyakorlatilag azt jelentené, hogy az élet nagyon gyakori a galaxisban.”

Ugyanakkor a kutatócsoport is elismeri, hogy a mostani állításokhoz sok a „ha” és a „de”. Először is, ez az észlelés még nem felel meg annak a tudományos standardnak, amely egy felfedezés bejelentéséhez szükséges. Ahhoz, hogy biztosak lehessenek az eredményekben, körülbelül 99,99999%-os biztonsággal kell kizárniuk, hogy nem véletlen jelenségről van szó — ezt a tudományban „öt szigmás” eredménynek hívják. A mostani eredmények viszont csak három szigmásak, azaz 99,7%-os bizonyosságúak. Ez soknak hangzik, de még nem elég meggyőző a tudományos közösség számára. Ugyanakkor ez jelentős előrelépés a 18 hónappal korábban elért egy szigmás (68%-os) eredményhez képest, amelyet akkoriban sok szkepticizmussal fogadtak.

De még ha a cambridge-i csapat el is éri az öt szigmás szintet, az sem lesz döntő bizonyíték az élet létezésére a bolygón — figyelmeztetett Catherine Heymans professzor, az Edinburghi Egyetem csillagásza és Skócia királyi csillagásza, aki nem vett részt a kutatásban. „Még ekkora bizonyossággal is felmerül a kérdés, honnan származik ez a gáz” – mondta a BBC-nek. „A Földön ezt mikroorganizmusok termelik az óceánban, de még ha tökéletes adataink lennének, akkor sem tudnánk biztosan megmondani, hogy ez biológiai eredetű egy idegen világon, mert az Univerzumban rengeteg furcsa dolog történik, és nem tudjuk, milyen más geológiai folyamatok hozhatják létre ezeket a molekulákat azon a bolygón.” Ezzel a nézettel a cambridge-i csapat is egyetért: más kutatócsoportokkal együtt dolgoznak azon, hogy laboratóriumban megvizsgálják, előállíthatók-e a DMS és a DMDS élettelen úton is.

Madhusudhan professzor elismeri, hogy még hosszú tudományos út áll előttük, ha meg akarják válaszolni az egyik legnagyobb kérdést a tudományban. De úgy véli, jó úton járnak. „Évtizedek múlva talán visszatekintünk erre a pillanatra, és felismerjük: ekkor került elérhető közelségbe az élő Univerzum” – mondta – „Ez lehet az a fordulópont, amikor hirtelen képessé válunk megválaszolni az alapvető kérdést: egyedül vagyunk-e az Univerzumban?”