Ezer liternyi Balaton-vízben 21 mikromûanyag talál

A legutóbbi kutatás során a Balaton két medencéjében nyolc helyszínen végeztek méréseket, 50 mikrométer és 1 milliméteres tartományban vizsgálódtak a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének (BLKI, Tihany) munkatársai a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE, Gödöllõ) kutatóival közösen - olvasható a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) szerdai közleményében.

A kutatók különbözõ technológiákkal és különbözõ lépésekben egy köbméter vizet szûrtek át, és hétfajta mûanyagot azonosítottak a vizsgált mérettartományban. A polipropilén (PP), a polisztirol (PS) és a polietilén (PE) voltak a leggyakoribb mûanyagok, amelyek elsõsorban fóliákból, PET-palackokból, zacskókból, ruházatokból és hõszigetelõ anyagból (hungarocell) kerültek a vízbe.

A vizsgálatokat kiterjesztették a Kis-Balatonra is, hogy összevethessék a két víztér adatait. A Kis-Balatonban átlagosan 7-8 mikromûanyag szemcsét találtak a kutatók ezer liter vízben, míg a Balatonban 21-et.

"Ez utóbbi szám talán nem tekinthetõ kirívóan magasnak, noha 67 európai tó esetében 7,3 átlagos szemcseszámot számoltak össze a kutatók, igaz, más vizsgált mérettartományban (310 mikrométer és 5 milliméter között) és eltérõ módszerekkel. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az édesvízi tavakat egyelõre még kevésbé vizsgálják, mint a tengereket, óceánokat és a folyóvizeket" - idézi a közlemény Svigruha Rékát, a HUN-REN BLKI tudományos munkatársát.

A kutató hozzátette: az európai folyóvizekben átlagosan 0,03-187 000 között is lehet a mikromûanyagok száma egy köbméter vízben irodalmi adatok alapján.

A közlemény szerint Magyarország egyik legszennyezettebb vizében, a nagy szemétszedésen nemrég átesett Bodrogban tízszer annyi, 214,8 mikromûanyagot mértek egy köbméter vízben, mint amennyit legutóbb a Balatonban.

Svigruha Réka szerint még gyerekcipõben járnak azok a kutatások, amelyek a mikromûanyagok lebontását célozzák meg különbözõ mikroorganizmusokkal, például baktériumokkal, gombákkal. A kutató ezért a megelõzésre helyezné a hangsúlyt, a szennyvíztisztító-telepeken a szûréseket, a szûrésberendezéseket fejlesztené, valamint úgy véli, sokkal környezettudatosabban kellene a mûanyag termékeket használni például a vízparti nyári fesztiválok idején.

A kevesebb mûanyag használata már csak azért is indokolt a vízpartok környékén, mert azok a táplálékláncokon keresztül könnyen eljuthatnak az emberi szervezetig is.

A balatoni kutatók vízibolhákkal (Daphnia magna) kísérleteztek, amelyekkel különbözõ fajta mikromûanyagokat etettek. A vizsgálatból kiderült, a mikromûanyagok befolyásolják az apró állatok növekedését, továbbá az a szaporodásukra is negatívan hat az eredmények szerint. Ugyanis a vízibolhák táplálékként veszik magukhoz a szûrögetõ életmódjuk során a mikromûanyagokat, abból azonban nem jutnak tápanyaghoz.

"Rajtuk keresztül a halakon át a táplálékláncba is begyûrûzhetnek ezek az apró szemcsék, és ez hosszabb távon megzavarhatja a természetes ökoszisztéma stabilitását" - hangsúlyozta a HUN-REN BLKI kutatója.

A mikromûanyagok alatt az 5 milliméternél kisebb szemcséket értik, amelyek forrásai legtöbb esetben például a ruhamosásból származó szálak, a kozmetikai termékekben lévõ apró szemcsék, vagy a fóliák, zacskók és mûanyag palackok lassú bomlási folyamatainak termékei fizikai és kémiai folyamatok végeredményeként. Ezeket a szemcséket a vizsgálatok már az állatok és az ember szervezetében is kimutatták.