A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megk

A közlemény szerint a IV. tömegsír ásatási helyszínén az antropológiai feltárás munkáját Pálfi György, a SZTE Embertani Tanszékének vezetõje végzi munkatársaival és PhD-hallgatóival, a régészeti feltárást a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályának vezetõje, Neményi Réka irányítja.

A 2024 júniusában megbontott IV. tömegsírban szemmel láthatóan kaotikusan, egymásra roskadva fekszenek az emberi maradványok. A sebekbõl ítélve a török kivégzõk éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal, hátulról-oldalról, akár egyszerre több foglyot is kaszabolva ölték meg az egymás mellé térdeltetett, lehajtott fejû keresztény katonákat. A vágások Pálfi György szerint nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az áldozatok gyors elpusztítására irányultak. Általában kettõt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra.

Mivel a vágások nagy részét nyaktájra mérték, a kutató úgy látja, a kivégzettek legalább felénél megsértették a nyaki ütõeret. Kétezer emberbõl több ezer liter vér ömölhetett ki, valószínûleg mozdulni sem lehetett a halottaktól és ez a kegyetlen rendetlenség akár a tömegsírok létesítését is meghatározhatta. Az elsõ áldozatokat különösen rendezetlenül hordhatták a négy tömegsírba, és csak késõbb, a távolabb esõ, jóval nagyobb V. tömegsírban fejezték be a temetést, ott már sokkal rendezettebben. Egy másik feltételezés szerint azonban a legrendezetlenebb III-IV. tömegsírok lehettek az utolsók, talán ezt a munkát már nem nézte a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtett foglyok kivégzését váratlanul elrendelõ Szulejmán szultán, és itt sietõsebben vetették gödörbe a testeket.

A tömegsírokból a többségükben fiatal férfiak csontvázai mellett néhány 10-12 éves gyerek és néhány nõ maradványa is elõkerült. A gyerekek apródként vagy lovászfiúként szolgálhattak, a nõk talán a táborban láthattak el feladatot. Az elhunytak születési régióinak megállapítására az SZTE Embertani Tanszék munkatársai a III. és a IV. tömegsír maradványain a stronciumizotóp-arányok vizsgálatát tervezik. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál elõtti idõszak földrajzi környezetét lehet megállapítani.

Pálfi György elmondta, a mohácsi csata 500. évfordulójára tervezett kiállításra legalább egy tucatnyi ember esetében arcrekonstrukcióval mutatják be, hogyan is néztek ki a mohácsi csatában részt vevõ katonák. A feltárás után a csontokat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen megépülõ kápolna kriptájában helyezik majd méltó nyugalomra az évfordulón.