Az Európai Ûrügynökség (ESA) kedden bemutatta a jú

A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) keddi közleményében azt írták: még soha egyetlen távcsõ sem volt képes ennyire éles fotókat készíteni ilyen széles égterületrõl, és egyúttal ilyen messzire tekinteni a távoli univerzumba.

Beszámoltak arról, hogy a Euclid kollaboráció munkájában az MTA Lendület Program támogatásával részt vesz Kovács András, a CSFK kutatója is, hozzájárulva a sötét anyag és a sötét energia hat éven át tartó feltérképezéséhez.

A kozmológia legnagyobb rejtélyei közé tartozik, hogy a világegyetem mintegy 95 százaléka "sötét" komponensekbõl áll, melyek tulajdonságait egyáltalán nem ismerjük. Jelenlétükre a csillagok és a galaxisok térbeli elrendezõdésébõl és mozgásából lehet következtetni gravitációs hatásaik révén, ám valódi eredetük a kitartó munka ellenére ezidáig rejtély maradt - magyarázták.

"A sötét anyag összetartja a galaxisokat és gyorsabb forgásra kényszeríti õket, mint amire a látható anyag egyedül képes lenne, a sötét energia pedig az univerzum gyorsuló tágulását hajtja. A Euclid elõször teszi lehetõvé a kozmológusok számára, hogy együtt tanulmányozzák ezeket az egymással versengõ sötét komponenseket" - idézi a közlemény az ESA tudományos igazgatóját, Carole Mundellt.

"A Euclid ugrást jelent a világegyetem egészének megértésében, és ezek a páratlan Euclid-képek azt mutatják, hogy a kollaboráció készen áll arra, hogy segítsen megválaszolni a modern fizika egyik legnagyobb rejtélyét" - teszi hozzá.

A közlemény szerint annak érdekében, hogy felfedje a látható univerzumra ható sötét entitások természetét, a Euclid a következõ hat év során hozzávetõlegesen 1 milliárd galaxis alakját és távolságát figyeli majd meg, egészen akár 10 milliárd évet visszatekintve a kozmikus múltba. Ezzel a legnagyobb háromdimenziós kozmikus térképet fogja létrehozni, amelyet valaha készítettek. Ennek a statisztikai vizsgálatához járul majd hozzá Kovács András, a CSFK kutatója is, akinek munkáját az MTA Vendégkutató Program keretében Szapudi István, a Hawaii Egyetem professzora is segíti.

"A galaxisok egy pókhálós szerkezetre emlékeztetõ kozmikus hálózat részeiként hosszú szálak mentén helyezkednek el, melyek csomópontjaiban találhatóak a galaxishalmazok, köztük pedig akár 500 millió fényév kiterjedésû, szinte üres területeket találunk" - magyarázza a közleményben Kovács András, az MTA-CSFK Lendület Nagyskálás Szerkezet kutatócsoportjának vezetõje. "A Euclid szimulációk és a hamarosan érkezõ adatok alapján mi ezekkel a galaxisokat alig tartalmazó úgynevezett void régiókkal foglalkozunk, mivel itt az üres tér egy furcsa tulajdonságának tekinthetõ sötét energia hatásai tisztábban detektálhatóak a világító és sötét anyag hiányában" - teszi hozzá.

De hogyan válik láthatóvá a sötét anyag, és miért kell ehhez egy körülbelül 1 milliárd euróba kerülõ ûrtávcsõ? - teszik fel a kérdést, hozzátéve, hogy a válasz a gravitációs lencsehatás: a távoli galaxisok alakjában apró torzulások jelentkeznek, ahogy fényük a közelebbi galaxisok, és nagyobb mértékben a körülöttük lévõ sötét anyag jelenlétében kissé elhajlik. Mivel a látható anyag mennyiségét ismerjük, így lehetõség nyílik külön a sötét anyag mennyiségének feltérképezésére is.

A Euclid azért lehet különösen fontos új adatforrás ezen a területen, mert a kicsi, távoli és halvány galaxisok alakjának pontos mérése a légkör zavaró hatásai miatt már nem lehetséges földi teleszkópok segítségével. A ma közzétett képek bemutatják a Euclid ûrtávcsõ különleges képességét: a fényes csillagoktól a halvány galaxisokig az észlelések megmutatják ezeknek az égitesteknek az egészét, miközben rendkívül élesek maradnak, még akkor is, ha távoli galaxisokra fókuszálunk.

"Korábban soha nem láttunk még ilyen asztrofotókat, amelyek ennyi részletet tartalmaznak. Még szebbek és élesebbek, mint remélhettük volna, és sok korábban nem látott jellemzõt mutatnak be a közeli univerzumban. Most végre készen állunk arra, hogy milliárdnyi galaxist figyeljünk meg, és tanulmányozzuk azok fejlõdését kozmikus idõskálákon" - idézi a közlemény René Laureijst, a Euclid-projekt egyik vezetõ tudósát.

A Euclid adatai alapján tehát a gravitációs lencsehatás egy sokkal nagyobb galaxismintán válik mérhetõvé, aminek révén a sötét anyag és sötét energia természetérõl szerezhetõ majd pontosabb információ. A hat év alatt összegyûjtött precíz mérések alapján pedig az univerzum egyelõre sötétségbe burkolózó 95 százalékát is talán sikerül majd megérteni - foglalják össze a beszámolóban.