Elhunyt Szőnyi Erzsébet zeneszerző, a nemzet művésze
2019.12.29
Elhunyt Szőnyi Erzsébet zeneszerző, a nemzet művésze
Életének 96. évében szombaton elhunyt Szőnyi Erzsébet Kossuth-díjas zeneszerző, karvezető, zenepedagógus, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja - közölte az MMA.

Szőnyi Erzsébetet szombat hajnalban Budapesten érte a halál. Az alkotót az MMA a saját halottjának tekinti - olvasható a közleményben.

Az MMA méltatása szerint "Szőnyi Erzsébet a 20. és a 21. századi magyar zenei élet, a zenepedagógia és az alkotóművészet ikonikus alakja, akinek különlegesen gazdag életművét, szellemiségét és lelki erejét hazánk szellemi életének egyik tetőpontjaként tarthatjuk számon, és aki egész életében küldetésének tekintette Kodály zenepedagógiai elveinek hirdetését".

Pedagógiai és művészeti, előadói és alkotói tevékenysége elválaszthatatlan egymástól. Pedagógiai és közéleti munkásságának betetőzésének tekinthető, hogy a Kodály-módszer 2016-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára. Szőnyi Erzsébet még 95 évesen is komponált, a köztestület tavasszal szerzői esten köszöntötte a művészt. Szőnyi Erzsébet zeneszerző 1924. április 25-én született Budapesten. Már tizenhárom évesen komponált, először zongoradarabokkal, később vokális művekkel kísérletezett. 1942-ben felvételizett a Zeneakadémiára középiskolai ének-zenetanár tanszakra. Egy évvel később Bárdos Lajos bíztatására zeneszerzésre is jelentkezett. Annak idején Szőnyi Erzsébet volt az egyetlen nő a zeneszerzés tanszakon, így híre eljutott Kodály Zoltán feleségéhez, Emma asszonyhoz is, akihez később személyes barátság fűzte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán töltött évek alatt Bárdos Lajos és Viski János mellett tanította mások mellett Kodály Zoltán (népzene), Szabolcsi Bence, Weiner Leó (kamarazene) és Ferencsik János is.

Szőnyi Erzsébet középiskolai énektanári diplomáját 1945-ben szerezte meg, a következő tanévben a távollevő Kodály Zoltánt helyettesítette népzene óráin. Zeneszerzői diplomáját 1947-ben vehette át, majd Francia Állami Ösztöndíjjal Párizsban, a Conservatoire de Musique et d´Art Dramatique hallgatójaként tudását Tony Aubin, Nadia Boulanger és Olivier Messiaen kezei alatt csiszolhatta tovább.

1945-től középiskolai énektanár, 1948-tól 1981-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, 1960 és 1981 között a középiskolai énektanár és karvezetőképző tanszak vezetője volt. Kodály Zoltán bíztatására készült el első pedagógiai könyve 1954-ben A zenei írás-olvasás módszertana címmel. Majd ezt követték a továbbiak, például az Öt kontinensen a zene szolgálatában, valamint a Zenei nevelési irányzatok a XX. században, melyeket több nyelvre is lefordítottak. Szintén Kodály ösztönzésére részt vett a magyarországi zenepedagógia újjászervezésében és lett a Kodály-módszer világszerte elismert közvetítője, 1964-től az ISME (International Society of Music Education) elnökségi tagja.

Szőnyi Erzsébet alkotói stílusa nem sorolható a 20. századi magyar zene egyik irányzatához sem, egyszerre jellemzi a konzervativizmus és a nyitottság. Két fő forrása a magyar népzene, valamint a párizsi tanulmányai alatt őt ért hatások, elsősorban Nadia Boulanger és Olivier Messiaen zenei felfogása. Írt több operát (Dalma, Firenzei tragédia, Adáshiba, Elfrida) és oratóriumot (Babilon, A hazug katona), komponált kórusokat, gyermekdarabokat (A makrancos királylány, Az igazmondó juhász, A didergő király, Az aranyszárnyú méhecske), műveket szólóhangszerre, dalokat, kórusműveket, színpadi darabokat (Képzelt beteg), kantátákat (Vörösmarty nyomán a Néhány gondolat a könyvtárban címűt), zenekari és kamaraműveket, versenyműveket zongorára, orgonára. Szinte minden együttes, kórus rendelkezik "Szőnyi-művel". Gyakran komponált felkérésre, rendszeresen zenésített meg irodalmi alkotásokat, szövegválogatása gazdag sokszínűséget mutat. Liturgikus vagy régi népi műfajoktól kezdve a klasszikus költőkön át a kortárs költőkig terjed feldolgozásainak sora - olvasható az MMA összegzésében.

Mint írják, Szőnyi Erzsébet jelentős közéleti tevékenysége részeként 1978 és 2003 között a Magyar Kodály Társaság és a Bárdos Lajos Társaság, valamint 1996-tól a Magyar Muzsikus Fórum társelnöke volt. 1992 és 1996 között a Magyar Zenei Kamara alelnöke, 1993-ban és 1994-ben a Magyar Rádió felügyelőbizottságának elnöke. Tagja volt a hartfordi (USA) Kodály Musical Training Institute-nak, a francia Kodály Társaságnak. Tiszteletbeli elnöke volt a KÓTA-nak, a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) tanácsadója, a varsói Chopin Társaság tagja, 2011 óta az MMA rendes tagja volt.

Művészi tevékenységét számos díjjal ismerték el, egyebek mellett Erkel Ferenc-díjjal (1959), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1993), Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal (1995 és 2004). A kiváló művészi címmel 2000-ben, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Kodály-díjjal 2001-ben, Magyar Örökség-díjjal 2004-ben, Kossuth-díjjal 2006-ban tüntették ki. A Pittsburgh-i Duquesne Egyetem 2006-ban avatta díszdoktorává. 2014-ben lett a nemzet művésze, a Nemzetközi Kodály Társaság díjával 2018-ban ismerték el tevékenységét.



Forrás: MTI

Kiadó: FMS Online media
Szerkesztőség: maihirlap@maihirlap.hu
Értékesítés: sales@fmsonline.hu
Médiaajánlat