Emlékiratok zárják a Nemzeti Könyvtár sorozatát

Emlékiratok, énregények, memoárok zárják a Nemzeti Könyvtár sorozatát, amelynek utolsó köteteit csütörtökön mutatták be az Országházban.

"Tíz memoár jelent meg egyszerre, ezzel fejezzük be a sorozatot" - emelte ki Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott a könyvek bemutatóján. Hozzátette: ez az összeállítás nagyon "sok műfajú", szerepel benne napló, valódi memoár, levélfolyam, de igazi szépirodalmi alkotás is.

"Mire befejeztük a Nemzeti Könyvtárat, megszerettük a tényirodalmat, mert annak különleges értéke van, és különleges tudástárral látja el az embereket" - hangoztatta.

"Árva Bethlen Kata nem az a személyiség, akit megszeretnek, de az a személyiség, akit nem lehet elfelejteni" - mondta el a szerző Önéletírás és levelek című kötetéről Bencsik Gábor szerkesztő, akinek fontos volt, hogy ne csak férfik szerepeljenek a sorozatban, hanem "asszonyírók" is. Így Jókai Anna, Szabó Magda és Tormay Cécile mellett Árva Bethlen Kata is bekerült a Nemzeti Könyvtárba. Kiemelte: "nem könnyű olvasmány, de aki túljut a barokk körmondatokon", utána találkozni fog egy rendkívül izgalmas személyiséggel és korral.

Gróf Széchenyi István Naplóját Pozsgai Zsolt szerkesztette. A drámaíró elmondta, hogy az eredeti kötet az a mű, amely sok embernek megvan, de csak kevesen olvasták a nehéz szöveg, az ismeretlen adalékok, nevek és jegyezetek miatt. Pozsgai Zsolt ezért az eredeti szövegből kivette a már nehezen kontextusba helyezhető részeket és kevésbé érdekes történeteket, így gyakorlatilag "egy hosszú monodrámát" írva.

Rákosi Jenő egy dinasztiaalapító, egy fantasztikus teremtő volt, rokonokkal, feleségekkel, akinek lapok, színházak, színiiskola, irodalom és irodalomszervezés kapcsolódik a nevéhez - emelte ki Kerényi Imre. A szerző Emlékezések című könyvét Kerényi Miklós Gábor ajánlotta a sorozatba.

Kuncz Aladár Fekete kolostor című munkája egy igazi emlékirat, egy énregény, amelyben a szerző a francia hadifogságban szerzett emlékeiről számol be a tényirodalom és a szépirodalom eszközeivel - mondta Kerényi Imre.

Szegedy-Maszák Marianne Csókolom a kezét című munkájában szülei "regényes szerelmének" levelezéséből kibontakozó családtörténetét írta meg. A memoár az 1944 körüli magyarországi eseményeket teljesen sajátos szemszögből ábrázolja. A szerző a Nemzeti Könyvtárban megjelent kiadáshoz írt egy külön előszót is, amely kontextusába helyezi a kötet speciális kiadását.

Szigethy Gábor 1955-1956-1957 - Napló, múltidőben című kötete lett az 1956-os tárgyú könyve a sorozatnak. "Gondoltam írok egy olyan naplót, amelyet ma írok, de akkori aggyal és a mai fejemmel" - fogalmazott a szerző.

Megtalálható az utolsó könyvek között Habsburg Ottó Így láttam című munkája is, amelyet Gerő András történész ajánlott a Nemzeti Könyvtár számára, Szabó Dezső A bölcsőtől Budapestig című kötete Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész ajánlásával és Patay Pál Az életet már megjártam című könyve, amelyben a 103 éves szerző saját életének háborús élményeit, a hadifogság időszakát és az utána következő negyven év tapasztalatát foglalta össze.

Görgey Gábor Utolsó jelentés Atlantiszról című kétkötetes műve egy "tágas családi emlékezet, amely egy tömény szépirodalmi műben jelenik meg" - mondta Kerényi Imre. Az alkotás majdnem egy teljes évszázad történetét öleli fel fiktív formában.

A miniszterelnöki megbízott elmondta, hogy Kánon címmel szeptemberben megjelenik még egy ráadás kötet. A sorozat 101. darabja bemutatja azt a csaknem 100 írót, akit a Nemzeti Könyvtár sorozat felvonultat és azt a húszat is, akik szerzői jogi problémák miatt nem kerülhettek bele a válogatásba, de "ettől még a nemzeti kánon tagjai". Közöttük van mások mellett Molnár Ferenc, Teller Ede, Csurka István és Kertész Imre is.



Forrás: MTI / Fotó: Szigetváry Zsolt