2017.04.03
Keverék vagy fajtatiszta: mi a különbség a viselkedés terén?
Az ELTE TTK Etológia Tanszék és az MTA kutatói kimutatták, hogy a gazdák véleménye alapján a keverék kutyák kevésbé kiegyensúlyozottak, de képezhetőbbek, mint a fajtatiszták.
A keverékeknél gyakrabban fordult elő problémás viselkedés is, azonban mindkét csoport hasonló értékeket kapott a merészség kérdőíves mérésekor. Ezen különbségek legalább részben genetikai és/vagy korai szocializációs hatásokra vezethetők vissza.
Ha valaki kutyatartásra adja a fejét, az egyik első kérdés, ami felmerül, bizonyosan az lesz, hogy fajtatiszta vagy keverék legyen az új lakótárs. A döntés nem is olyan egyszerű, hiszen a két csoport számos szempontból különbözik egymástól. A keverék kutyák általában egészségesebbek és hosszabb életűek, mivel mentesek a beltenyésztés ártalmaitól. Való igaz, hogy egyes fajtáknál gyakoribbak bizonyos elváltozások, melyekért elsősorban génjeik felelősek. De mi a helyzet a viselkedésbeli különbségekkel? Vajon a keverék kutyák ebből a szempontból is előnyösebbnek látszanak a gazdák számára?
A kérdés tisztázása érdekében az ELTE Etológia Tanszék és az MTA kutatói nagyszabású kérdőíves felmérést végeztek németországi kutyatulajdonosok körében, az eredmények a PloS One folyóiratban jelentek meg.
A demográfiai adatok, illetve a kutyák viselkedésével és tartási körülményeikkel kapcsolatos válaszok 7700 fajtatiszta kutyáról és közel ugyanennyi keverékről érkeztek vissza.A fajtatiszták közt több mint 200 különböző fajta szerepelt, az egy fajtába tartozók számát pedig korlátozták a minél reprezentatívabb mintavétel érdekében.
Számos demográfiai és környezeti eltérésre derült fény a két csoport között. „A várakozásoknak megfelelően mi is úgy találtuk, hogy a keverék kutyák átlagéletkora magasabb, mint a fajtatisztáké” – említette Kubinyi Enikő, az Etológia Tanszék Szenior Családi Kutya Programjának vezetője. „A keverékek közt nagyobb a szukák aránya is. Érdekes, hogy a keverékek gazdái gyakrabban nők, fiatalabbak, alacsonyabb iskolai végzettségűek, és kevesebb tapasztalatot szereztek a kutyatartás terén, mint a fajtatiszták gazdái.” A felmérésből az is kiderült, hogy a keverékek közt gyakoribb az ivartalanítás, általában idősebb korban kerülnek gazdáikhoz (hiszen több közöttük a menhelyről befogadott példány), és kevesebb kutyaiskolai képzésben volt részük. Ezen kívül gyakrabban tartják őket egyedüli és kizárólag benti kutyaként, mint a fajtatisztákat, és ezzel összhangban a keverékek gazdái hosszabb sétákra vitték kedvenceiket, mint a fajtatiszták tulajdonosai.
Gondos statisztikai elemzést követően, mely a két csoport közt megfigyelhető demográfiai és kutyatartási különbségeket is figyelembe vette, a kutatók lényeges különbségeket találtak a keverék és fajtatiszta kutyák személyiségében és a problémás viselkedés előfordulásának gyakoriságában. „A keverék kutyák gazdái például gyakrabban számoltak be arról, hogy kutyájukat nehezebb sétáltatni, mert húz pórázon, ráugrál az emberekre és nem reagál a hívásra” – foglalta össze Turcsán Borbála, a tanulmány első szerzője.
A keverék és fajtatiszta kutyák közt kimutatott különbségekre a szerzők több lehetséges magyarázatot is elképzelhetőnek tartanak. Az egyik a különböző genetikai háttér, mely abból fakad, hogy a fajtákat nem csak a külső fajtajellegek alapján, hanem – minden ellenkező híresztelés dacára – a viselkedést is figyelembe véve tenyésztik. Ennek során ügyelnek arra, hogy a kutya minél problémamentesebben illeszkedjen gazdái életéhez. Ezzel szemben a keverékek közül azok az egyedek szaporodhatnak sikeresen, amelyek képesek önálló problémamegoldásra (tanulékonyak), és gyorsan reagálnak a környezeti hatásokra, ami egyúttal könnyen vezethet kiegyensúlyozatlansághoz. Emellett hiába kontrolláltak a kutatók számos tényezőre, továbbra is maradhattak olyan egyedfejlődési hatások (trauma, korai szocializáció), melyek hozzájárulhattak a keverékek és fajtatiszták között megfigyelhető viselkedésbeli eltérésekhez.
Az eredmények tükrében a keverék kutyák nem tekinthetők „átlagosnak”. A morfológiai változatosság ellenére inkább egy sajátos csoportot képviselnek, melynek megvan a maga jellemző viselkedési mintázata.„Ezt mindenképp érdemes figyelembe venni a fajták összehasonlítására irányuló tanulmányokban, ha azokban keverék kutyákat használnak kontrollcsoportként” – emelte ki Miklósi Ádám egyetemi tanár, az Etológia Tanszék és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport vezetője.
Forrás: Elte / Gönye Csaba / allat24.hu